Az elmúlt hetekben nagy vihart kavart és a közbeszéd szerves részévé vált Matolcsy György azon kijelentése, miszerint „félmillió kitűnő munkavállaló” lépte át az országhatárt és hagyta ott a szülőföldet hosszabb-rövidebb időre. Netalán végleg? Mivel e sorok írója is tagja a Magyar Exodusként elhíresült jelenségnek, az elvándorlásának okait kívánja megosztani az Olvasóval.

Magyarok százezrei települtek az országhatárokon túlra az elmúlt évek során. Ez a szám még egy nagyobb lélekszámú nemzet esetében – mint pl. a spanyol vagy a lengyel – is jelentőséggel bírna, nem beszélve egy relatív kicsi, tízmilliós társadalomról. Hogy ez a hatalmas mértékű elvándorlás, ami számszerűleg meg is üti a félmilliót - ugyanis Matolcsy szavait alapul véve a szám egyedül az aktív munkavállalói rétegre vonatkozik -, milyen katasztrofális gazdasági-társadalmi következményekkel jár az ország jövőjét illetően, azt néhányan már leírták és elemezték. Ezért ennek a bejegyzésnek nem a jövőt illető prognózis a szerepe, hanem kizárólag az exodust kiváltó okok taglalása.

Ahogy az a közel három évvel ezelőtti írásomban olvasható: Volt, aki korábban azt mondotta, hogy „el lehet menni”, mégis voltak - és vannak – olyanok, akik miatt „el kell menni”. Ezen megállapítást máig nem cáfolta sem a regnáló hatalom, sem annak pártfogói, sőt, még inkább rátettek pár lapáttal a kijelentés helyességére.

A Nemzetgazdasági Minisztérium szerint közel 300.000-en dolgoznak Londonban, 100.000-en Németországban 50.000-en pedig Ausztriában és az EU további tagállamaiban. A kontinensen kívül boldogulók számát nem ismerjük. A magyarok tömeges elvándorlását sokan az ökonómiai vonalra vezetik vissza, ami bizonyára nem egészen helytelen, amennyiben a magyar gazdaság elmúlt 5-6 éves teljesítményét vesszük alapul. A gazdasági helyzetet a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok idején sem lehetett rózsás jelzővel ellátni, Orbán Viktor kormányzása alatt viszont a katasztrofális jelző is visszafogottnak tűnik. Biztosak lehetünk azonban, hogy az exodust másfajta rugók nem mozgatják? Aligha…

A magyarok százezreinek útra kelése nem az elmúlt három évben kezdődött el, de a II. Orbán-kormány ideje alatt csúcsosodott ki, és kezdett el masszív méreteket ölteni. A kétharmados többséggel felvértezett orbáni hatalom arroganciája, intoleranciája, politikai radikalizmusa és a társadalmi kihívásokkal szembeni inkompetenciája hasonlóan fontos szerepet játszanak a tömegek távozásában, mint a gazdaság sajnálatos teljesítménye.

Magyarok ezrei kezdték el idegenként érezni magukat saját hazájukban:

• · Egy olyan országban, ahol a két világháború közti időszakot felelevenítő politikai parolák hétköznapivá váltak mind az utcán, – és ami még sajnálatosabb - mind a Parlamenten belül is.
• · Egy olyan országban, ahol a szélsőjobbos gárdisták provokatív módon vonulhatnak végig a romák által lakott településeken „cigánybűnözést” kiáltva.
• · Egy olyan országban, ahol minden következmény nélkül a zsidók listázását kérheti egy szélsőjobbos parlamenti képviselő.
• · Egy olyan országban, ahol a hajléktalanokat kriminalizálják szimplán azért, mert nincsen fedél a fejük felett.
• · Egy olyan országban, ahol a közmunka néven állampolgárok tízezreit dolgoztatnak rabszolga módjára éhbérért (ha egyáltalán fizetnek nekik)
• · Egy olyan országban, ahol a hatalmi ágak szétválasztása látszólagos.
• · Egy olyan országban, ahol a kormány által kontrollált Médiatanács felügyel a sajtószabadságra és a kormányzati propaganda mindent elönt.
• · Egy olyan országban, ahol a sokszínűség elutasított, az intolerancia és a gyűlölet tombol.
• · Egy olyan országban, ahol az ellenvélemény elítélendő, a vezérelv pedig minden probléma nélkül elfogadott.
• · Egy olyan országban, ahol a liberális és baloldali véleményt képviselők „nemzetellenesek”, és Orbán Viktor szavai szerint nem részei a „hazának”.
• · Egy olyan országban, ahol az Alkotmánybíróság döntéseit semmibe véve EGY személy vágya és akarata mindent felülír és érvényesül.
• · Egy olyan országban, ahol a magántulajdon csak papíron létezik és az állam bármikor ráteheti a kezét.
• · Egy olyan országban, ahol a klientelizmus olyan mértéket ölt, ami ellehetetleníti a kapcsolati tőkével nem rendelkező személyek bármilyen felemelkedését.
• · Egy olyan országban, ahol az egyetemisták egyharmada szerint a diktatúra előnyösebb, mint a demokrácia, és ahol a többségük a Jobbik mellett teszi le a voksot.
• · Egy olyan országban, ahol a politikai hatalom egy centrális erőtérben gondolkozva lényegében egypártrendszert épít ki.

Rengetegen elmentek, és semmi jel nem utal arra, hogy a kivándorlási hullám lankadna. Minél mélyebbre ás a jelenlegi hatalom a saját maga által kreált álomvilágban, annál kevesebb magyar fogja őket követni. Legyen szó a most már határokon kívül elhelyezkedőkről vagy azokról, akik (még) nem húzták fel bakancsukat. Orbánnak sikerült forradalmi számokat produkálni, mert az ’56-os elnyomás időszakában sem intett búcsút az anyaországnak annyi magyar, mint az ő kormányzása alatt. 2010-ben tényleg forradalom vette kezdetét a választási urnáknál, csak nem éppen olyan, ami az ország érdekét szolgálja.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.