Az elmúlt hetekben nagy vihart kavart és a közbeszéd szerves részévé vált Matolcsy György azon kijelentése, miszerint „félmillió kitűnő munkavállaló” lépte át az országhatárt és hagyta ott a szülőföldet hosszabb-rövidebb időre. Netalán végleg? Mivel e sorok írója is tagja a Magyar Exodusként elhíresült jelenségnek, az elvándorlásának okait kívánja megosztani az Olvasóval.

Magyarok százezrei települtek az országhatárokon túlra az elmúlt évek során. Ez a szám még egy nagyobb lélekszámú nemzet esetében – mint pl. a spanyol vagy a lengyel – is jelentőséggel bírna, nem beszélve egy relatív kicsi, tízmilliós társadalomról. Hogy ez a hatalmas mértékű elvándorlás, ami számszerűleg meg is üti a félmilliót - ugyanis Matolcsy szavait alapul véve a szám egyedül az aktív munkavállalói rétegre vonatkozik -, milyen katasztrofális gazdasági-társadalmi következményekkel jár az ország jövőjét illetően, azt néhányan már leírták és elemezték. Ezért ennek a bejegyzésnek nem a jövőt illető prognózis a szerepe, hanem kizárólag az exodust kiváltó okok taglalása.

Elméletileg még valamivel több, mint egy év van hátra a következő választásokig, de már most bekapcsolhatjuk az öveket és felkészülhetünk a kormánypárt történetének legdurvább és legaljasabb választási kampányára. A rasszista kártyát előhúzó Bayer Zsolt írását követően ugyanis naponta bukkannak fel a Fidesz háza táján újabb és újabb zsidóellenes üzenetek.

Ritkán látni olyan mélyrepülést, amit a Hochintelligenz fideszes megtestesítője legutóbbi cigánysággal kapcsolatos bejegyzésében produkált. Orbán bizalmasának, az ötös számú tagsági könyv tulajdonosának hangvétele nagyon jól beleillik abba az övön aluli kampányba, amit a kormánypárt napokkal ezelőtt indított útjára. Bayer adta meg a kezdőhangot.

Két héttel az izraeli parlamenti választásokat megelőzően az ultraortodox Shas párt olyan kampányvideóval rukkolt elő, ami nem véletlenül keltett nagy felháborodást az izraeli társadalom széles köreiben. A Shas az etnikai kérdést feszegeti a felvételen, ami eléggé erősen oroszellenesre sikeredett.

Paradox helyzet állt elő az ellenzék számára az Alkotmánybíróság múlt heti döntése következtében, miután az elmeszelte a választási regisztrációt. A választási feliratkozásról való lemondást és a Fidesz szokatlanul békülékeny hangvételét az ellenzéki körökben nem megalapozatlan szkepticizmussal fogadták. Egyesek az előrehozott választások szelét vélik érezni, ami egyáltalán nem lenne meglepő lépés Orbán részéről. Egy korai választás kiírása ma lenullázná az ellenzéki erők egymáshoz való közeledését és még nagyobb hatalommal ruházná fel Orbánt és kormányát. Mit tehet az ellenzék, hogy ez ne így legyen?

Egyesek „politikatörténeti” fordulópontként kezelik, mások valamivel visszafogottabb módon „politikai vereségnek” tekintik azon alkotmánybírósági döntést, amelyben az AB alapellenesnek ítélte a választási törvény számos pontját. A határozat következtében – jelentette be Rogán Antal - Orbán Viktor és a Fidesz vezérkara úgy döntött, hogy „2014-ben nem lesz” választási regisztráció. Ennek ellenére az ellenzéki oldal egyetlen szegmensének sincs oka örömtüzet gyújtani, ugyanis a naivitással lenne egyenlő azt gondolni, hogy a Fidesz beletörődik a számára kínos szituációba. Ebből Rogán sem csinált titkot.

Miután nyilvánosságra került, hogy az Orbán-kormány a felsőoktatásban az államilag finanszírozott helyek számát 10.000 főre redukálja, nagy felzúdúlás következett be a magyar társadalomban, a hírportálokon, és a blogger közösségek berkein belül is. Maga a hír nem meglepetés azoknak, akik év(tized)ek óta hangoztatják, hogy Orbán Viktor és csapata nem több mint egy felelőtlen és szélhámos banda. Ébresztő (!) lehet ez azoknak, akik ezt még mindig nem vették észre. Mi áll ennek a döntésnek az elfogadása hátterében? Mi a valós célja a tandíj bevezetésével Orbán Viktornak és a Fidesznek?

Az orbáni Magyarországon nem csak a választásokon részt venni szándékozó személyeknek kell a jövőben előregisztrálni, ugyanúgy listát vezet a katolikus egyház a Szent István-bazilikába betérő személyek karitatív magatartásáról.

Én is csatlakozom azokhoz, akik megpróbálják előre megjósolni az amerikai elnökválasztás kimenetelét.

Véleményem szerint messze nincsen olyan szoros küzdelem Barack Obama amerikai elnök és kihívója, Mitt Romney között, mint ahogy arról a mainstream médiában olvashatunk.

Amennyiben a közvélemény-kutatások - immáron hónapok óta - nem jeleznek katasztrofálisan fals eredményeket előre, akkor nem beszélhetünk kiélezett versenyről a két jelölt között.

Tegnap megint egy lépéssel kerültünk közelebb a Nagy Mű beteljesedéséhez, miután a magyar Parlament kétharmados többséggel fogadta el az eredetileg Lázár János és Kósa Lajos szignójával ellátott, a választási eljárásról szóló – és a választási regisztrációt az Alaptörvénybe iktató – törvénytervezetet. A nemzeti puzzle újabb darabjával gazdagodott tehát, Orbán Viktor pedig „igazoltan” maradt távol a történelmi jelentőségű zárószavazástól. Hogyan értelmezhetjük ezt a viselkedés Orbán részéről?

Kész, vége. Ennyi volt, ennyit tudtak, és idáig jutottak Orbánék. A két és fél éves Fülkeforradalom láttán nyugodtan kijelenthetjük, hogy a legfényesebb napok már ködbe vesztek, az orbáni csillag lefelé ívelő pályán van. A Fidesz választási veresége az aktuális tendenciákat alapul véve – folyamatosan zsugorodó Fidesz-tábor és összeforró ellenzéki erők -, és mindenfajta trükközés ellenére, egyre biztosabbnak tűnik. Az egyre erősödő ellenszélben felvetül a kérdés, hogy kivárja-e a kormány a másfél év múlva esedékes választási dátumot vagy tizenkilencre lapot kérve villámgyorsan előrehozott választásokat ír ki, így próbálva megtörni az ellenzéki lendületet?

Az alábbi képkivágás az osztrák ORF- en tegnap bemutatott „Nemzeti álmok – Magyarország búcsúja Európától?” című dokumentumfilmből való. Nem ismeretes, hogy a szerkesztők felfigyeltek-e a kép egy nem is olyan apró részletére.

Osztrák sajtóértesülések szerint öt magyar állampolgár – többek között egy Disznó álnévre hallgató személy - 13 millió eurónak megfelelő kenőpénzt fogadott el 2001-ben Alfons Mensdorff-Pouillytól, a BAE Systems brit fegyvergyártó cég volt tanácsadójától a Gripen néven ismertté vált korrupciós ügyletben. A dolog aktualitását az adja, hogy a nemesi családból származó „Ali gróf” december 12-én áll Ausztriában pénzmosás és hamis tanúzás vádjával bíróság elé. Kik azok a magyar állampolgárok, akiket a gróf megkent és akik a nemzetbiztonsági érdekekkel szemben foglaltak állást?

SödOrbán Viktornak sikerült ismét európai reflektorfénybe kerülnie. A Spiegel német magazin „Európa tíz legveszélyesebb politikusa” közé sorolta a magyar kormányfőt. Az európai szégyenfal olyan tagokból tevődik össze, akik az Európai Unió gazdasági nehézségei ellenére is saját politikai számításaikat helyezik előtérbe. A krízis-profitőrök célja: „Az egyszerű szavazatmaximálás és a saját előny – Európa számlájára.”

Az alábbiakban kommentár nélkül közlöm azt a levelet, amelyet Szalay-Bobrovniczky Vince, bécsi magyar nagykövet küldött el Albert Rohan nyugalmazott osztrák nagykövetnek, a „Riporterek határok nélkül” elnevezésű szervezet tagjának. Az Albert Rohan nevével is fémjelzett zsűri 2011. december 9-én a Sajtószabadság Díjjal jutalmazta meg Vásárhelyi Máriát és Rényi Pál Dániel. Ezt a döntést a magyar nagykövet erőteljesen kifogásolta és a jól bevett Fidesz-taktikát alkalmazva Gyurcsány Ferenccel hozta összefüggésbe a kitüntetett újságírókat.

Daniel Cohn-Bendit, az Európai Parlament zöld frakciójának vezetője egy hónappal ezelőtt Orbán Viktor EP-szereplése alkalmával a magyar miniszterelnököt Hugo Chavez venezuelai elnökkel hasonlította össze. A kritikus szavak hallatán, nevetséges módon még Tabajdi Csaba szocialista EP-képviselő is mindennemű nézetkülönbségét félredobva állt ki a magyar vezető mellett és vette védelmébe őt. Az Egerbe kihelyezett Fidesz-frakcióülésen Orbán olyan beszédet tartott, ami a legkisebb kétséget is eloszlatta az európai zöld politikus kritikáját illetően, és eddig egy kevésbé ismert tényre világított rá.

A Fidesz propagandaosztálya nincs könnyű helyzetben, ugyanis a párt vezetése nem ismer korlátokat a látványosan radikális politikai és gazdasági fordulatok terén. Miután a kormánypártnak a Békemenet névvel fémjelzett gigarendezvénnyel sikerült „történelmi” méretű tömegeket megmozdítania, - ahol a felvonulók a Nem leszünk gyarmat c. felirat alatt Orbán Viktorért, az ország szuverenitásáért, a magyar gazdasági szabadságharcért és a globális tőkével szemben vonultak utcára – Orbán Viktor az elsők között írta alá az EU új pénzügyi együttműködését megalapító okiratát. Hova lett a nemzeti függetlenség? Mit jelent ez a Békemeneten vonulók „százezrek” számára? Mi következik ebből?

„A siker láthatatlan” – hangoztatta Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter pár napja egy előadás keretében. A sikertelenség viszont annál is inkább látható. A Moddy’s múlt heti döntésével ugyanis feltette a pontot az i-re és nyíltan felvállalta azt, hogy a magyar kormány gazdaságpolitikája – amely az unortodoxia mellett eredményeket is képtelen produkálni – vállalhatatlan, ezzel valódi gazdasági harcot hirdetve meg Orbán Viktor kormányával szemben. A Moddy’s döntésében benne van mindaz a düh, amelyet Orbán és társai gerjesztettek a nemzetközi gazdasági körökben 2010 májusa óta. A magyar kormány helyzete egyáltalán nem irigylésre méltó, pillanatok választják el a bukástól.

Az alábbiakban Debreczeni Józsefnek a Mozgó Világban megjelent tanulmányának egy részét közlöm, amely arról szól, hogy az Orbán-család hogyan állította a közhatalmat a magánvagyon növelésének szolgálatába. Debreczeni "A politika fertője" c. könyvét december 1-jén mutatják be a Pallas Páholyban. 

Orbán Viktor miniszterelnök jelentős vagyongyarapodáson ment keresztül 1998 és 2002 között, a hivatali évek alatt. A szűkebb család két fő ingatlanadatát nézve: 1. az 1998-ban már birtokolt 5,5 hektárnyi földterület négy év múltán a tizenegy és félszeresére: 63 hektárra növekedett; 2. a tulajdonukat képező (1994-ben 563 ezer forintért vett) belvárosi lakás helyett kertes sváb-hegyi villát vásároltak 2002-ben (75 millióért), amelynek (több tízmilliós) átépítéséhez azonnal hozzá is láttak. Ha a tágabb famíliát is idevesszük, akkor konstatálhatjuk, hogy a miniszterelnök apjának többségi tulajdonában lévő bányacég, a Dolomit Kft. saját vagyona meghétszereződött (98-ról 666 millióra nőtt); a másik vállalkozás, a kizárólagosan birtokolt Gánt-Kő Kft. nyeresége ugyanekkor a tízszeresére emelkedett (16 millióról 167-re).